Első díjam!

Hogyan is kezdjek hozzá... Nagyon szépen köszönöm életem első díját

Dorothy Chanté-nek a csodálatos Die Verfluchten írónőjének!

Szabályok:

- köszönd meg a díjat

- válaszolj a 6 kérdésere

- tegyél fel 6 kérdést

- küld tovább

Válaszaim

1. Mit csinálnál az alábbi szituációban: hirtelen forogni kezd veled a világ és pár pillanat leteltével a blogod világában találnád magad. Mit tennél? Hogy viszonyulnának hozzád a karaktereid? Igazából nagyon örülnék neki. Mindig is szerettem volna egy mesebeli életet élni, vagy akár csak egy film főszereplője lenni. Kíváncsi vagyok az ilyen dolgokra. Valószínűleg megpróbálnám a végét happy end-é formálni és úgy alakítani, hogy izgalmas mégis pozitív legyen.

2. Hercegnőként/hercegként, harcosként, vándorként, vagy parasztlányként/parasztfiúként élnél egy középkori fantasy világban? Miért?  Azt hiszem, hogy harcos hercegnőként szeretnék élni egy ilyen világban, hogy ilyen a természetem. Harcos, szókimondó típus vagyok, viszont szeretem ha elismernek.

3. Fejezd be a mondatot: Az írás olyan, mint... Az írás olyan, mintha egy olyan világban élnék, ahol mindent megtehetek. Az írás által én is egy új ember lehetek egy történet erejéig és ettől hívogatóbb, kedvezőbb lehetőség nem létezik számomra.

4. Melyik természetfeletti képességet akarnád magadnak a legjobban? Szeretnék időben utazni anélkül, hogy megváltoztatnám a jövőt, vagy bármilyen eseményt.

5. Ha utazhatnál a térben és időben hová mennél, miért? Kislány koromba szeretnék, de csak külső szemlélőként. Szeretném újból átélni a gyermekörömeimet.

6. Mi a legnagyobb külsőségi és belsőségi hibád? A külsőmön rengeteg dolgot változtatnék, szóval azt nem sorolnám. A belsőségi minden bizonnyal a nagyszájúság. Elég sokszor feleselek és ezen változtatnom kéne.

Kérdéseim

1. Mióta írsz és milyen ötlettől vezérelve kezdtél el írni?

2. Milyen témában írsz és olvasol?

3. Ki a kedvenc íród és miért?

4. Mi volt eddig a kedvenc könyved vagy blogod amit olvastál? Mi fogott meg benne?

5. Számít-e neked, hogy egy blognak milyen a design-ja? Ha igen, miért?

6. Mi volt a legjobb élményed az eddigi életed során?

Akinek küldöm...

1. The Queen Bee Of High School

2. Apja lánya

3. Szerelem a neten

4. Édes élet

4. fejezet

Egy sötét helyen tértem magamhoz. Nagy lendülettel akartam felülni, de ugyanazzal a lendülettel zuhantam vissza a földre. Hirtelen kaptam kezemet a sajgó fejem oldalára, így eléggé megütve azt, amivel még több fájdalmat okoztam magamnak. Látásom egyre jobban kitisztult és képet kaptam a helyről ahol vagyok. Egy apró, kávébarna színűre festett szoba benne egy ággyal, egy asztallal és egy szekrénnyel. Egy ablakot véltem felfedezni, ami elég meglepő volt, hisz elraboltak. Tökéletes szökési kísérlet lenne. Közelebb mentem, hogy megvizsgáljam a tárgyat. Megállapítottam, hogy a támadóim nem amatőrök, sajnos. Az ablakot nem lehet kinyitni és üvege több centi vastagságú, mint egy hatalmas akváriumnak. Visszaültem az ágyra és hagytam, hogy gondolataim átjárják a testem. Elraboltak. Logan rabolt el. ’ Nem én akarom ezt.’ Ezt suttogta a fülembe. Akkor mégis ki és Logan miért segédkezik benne? Viszont ha ő is benne van, akkor itt kell lennie a közelben. Az asztalra néztem és észrevettem egy kis ébresztőórát. Este kilenc van. Szombat, hisz hajnalban még buliztam. Ezek szerint egész nap ki voltam ütve. Az ajtóhoz sétáltam és megkíséreltem kinyitni azt, ám várhatóan zárva volt. ’ Miért félsz tőlem?’ Ismétlődött meg fejemben Logan kérdése. Eddig nem féltem tőle, de azt hiszem, hogy most már okkal állíthatom, hogy de. Igazán félek tőle. És attól is aki lefogott. Vajon hol vagyok? Hányan vannak itt és kik ők? Miért? Rengeteg kérdésem van, de senki nem ad rájuk választ. Lehet, hogy nem tudják, hogy felébredtem. Ismét az ajtóhoz léptem és dörömbölni kezdtem rajta.

3. fejezet

Fogalmam sem volt, hogy mi fog várni rám odabent, de nem számítottam rosszra. Egy óriási tömeg állt az aulában amiből két folyosó és egy lépcső nyílt. Kicsit túlzás, hogy álltak, mert mindenki nyüzsgött és szaladgált össze-vissza. Persze nem úgy, mint az általános iskolában, csak sietősen sétáltak egyik pontból a másikba, hogy minél több rég látott ismerősüket tudják köszönteni. Ehhez képest én csak egy ponton álldogáltam. Mellesleg az iskolai egyenruhában kellett megjelenni, bár én ezt kicsit átalakítottam saját ízlésem szerint. Megkönnyebbülten vettem észre, hogy nem csak én tettem így, szóval biztosan megengedett. Ekkor pillantottam meg Dylant és társaságát pár lánnyal enyelegni, bár Dylan végig engem nézett perverz mosollyal. Észrevett és intett, hogy menjek oda. Így tettem, hisz már kényelmetlenül éreztem magam bénaságom miatt.

2. fejezet

  

- Ali! Mi ez a kétségbeesett fej? – röhögött ki nénikém, mikor végigmérte ijedt arcom.
- Rendkívül vicces Lauren. Hagyj most békén, köszönöm. – morogtam és bevonultam a szobámba.

Nagy lendülettel huppantam le ágyamra és magam elé húztam laptopomat. Bekapcsoltam és rögtön írtam is Blake-nek. Küldtem neki pár fotót a helyről és elmeséltem az előbbi élményemet. Jó érzéssel töltött el, hogy a legjobb barátnőmre mindig számíthatok.

1. fejezet

-       Jó reggelt! - hallottam Lauren hangját a fejem felől, mire automatikusan kinyitottam a szemeimet.

-       Neked is. - válaszoltam álmosan és visszaroskadtam a párnám nyugtató melegébe.

-       Alana fel kell kelned! Egy óra múlva jön a szállító és még nem pakoltál el mindent!- utasított „drága” nénikém. Ő apa húga és a gyámom, mivel a szüleim egy éve autóbalesetben meghaltak. Tizennégy éves voltam akkor. Tapasztalatok és tanácsok nélkül. Most tulajdonképpen azt teszek amit akarok. Ha hajnali kettőkor fogom magam és elmegyek itthonról, Lauren még csak meg sem kérdezi az úti célomat. Tudom, hogy sok korombeli erre vágyik, de engem nem így neveltek. Persze, ha el szerettem volna menni akkor elengedtek, de voltak szabályok és egy korlát amit be kellett tartanom. Most nincs. És minden olyan üres..